A Kazán István Kamaraszínház a Mindenki Színháza az Ökumené Teátrum, a Keresztény Ifjúsági Színház, a Herzl Tivadar Színház és az Ars Longa Theatrum /magánszínházak/ itt teszik közzé, a koronavírus járvánnyal és színházzal kapcsolatos gondolataikat !
A koronavírussal kapcsolatos észrevételeinket, folyamatosan tesszük közzé!!!!!
Forrás: link
Tisztelt látogatok, vendégek, nézők, tanítványok, kollégák!
A mi színházi közösségünk is, felajánl 50,000 Ft-ot, a rossz helyzetbe került színházi kollégák megsegítésére! Kérjük ha egy olyan segítő-szervező olvassa felajánlásunkat aki kompetens, akkor e-mailben jelentkezzen nálunk! Köszönettel!
Mi is félünk, hogy a fenébe ne félnénk, emberek vagyunk mi is, a vészhelyzet után azonban , szeretnénk felemelt fejjel járni, s folytatni azt a munkát, ami színháznak hívunk!
Kriszt László rendező-koreográfus /KAZÁN ISTVÁN KAMARASZÍNHÁZ, ÖKUMENÉ TEÁTRUM, HERZL TIVADAR SZÍNHÁZ/
Gajdos József rendező-koreográfus /MINDENKI SZÍNHÁZA/
Major Tamás rendező művészeti vezető. /ARS LONGA THEATRUM/
Vég András színész. /KERESZTÉNY IFJÚSÁGI SZÍNHÁZ/
Bicskei Kiss László alapító, művészeti vezető. /FŐNIX MŰVÉSZETI MŰHELY/
Kárer László: L-Fly Music Records
–
Szóvivő: Kriszt László
–
Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
A hazai színházi szakmában, több nyilatkozat is megjelent a koronavírussal kapcsolatban, ilyen is, olyan is, ezeket most nem részletezzük, mert szinte, szóra sem érdemesek.
Azt viszont szóvá tesszük, illetve egyet nemértésünknek adunk hangot azokkal szemben, akik beteges /ál/ színházi hivatkozásokkal játsszák ki a Kormány 100 nézőre vonatkozó rendeletét, a ‘mi csak 99 jegyet árulunk’ reklámozással. Mi sem jellemzi jobban, hogy ezeknek a színházak vezetőinek, eszébe sem jut, maga a néző, azok egészségének veszélyeztetése! Meg kellene érteni ezeknek a színházaknak, /és vezetőiknek/ hogy most nem ők az elsők, sőt nem is az általuk közvetített kultúra, hanem az egész országot érintő járvány veszélye, annak elhárítása. Mielőtt az a vád ér bennünket, /mert jobb híján ezt szokták a szemünkre vetni/, mi nem tartozunk a kormányközeli színházak közé, de ebben a helyzetben úgy gondoljuk hogy mindannyian, mi is, /minden színház, kicsi vagy nagy/ támogassuk a kormányt azokban az intézkedéseiben, amiket pont miértünk is, színházi emberekért és a nézőkért hoz! Nyilatkozatunkat, a józan ész diktálta, s az, hogy a fentiekben említett színházvezetők, semmilyen szűk-látókörű, önös érdekből. ne rombolják, az amúgy is megtépázott hírnevét a színházi szakmának! Nekik ajánljuk, a következő megfontolandó bölcsességet! ‘Elsősorban emberek vagyunk, s csak azután művészek’ /Március 13./
A Kazán István Kamaraszínház a Mindenki Színháza és az Ars Longa Theatrum tekintettel a veszélyhelyzetre, meghatározatlan ideig, szüneteltei az előadásait! /Március 13./
A Kazán István Kamaraszínház, a Mindenki Színháza színészképző stúdiói és a Komplex Dance Stúdió tekintettel a kormány mai bejelentésére, meghatározatlan ideig, szünetelteti az oktatást! /Március 14./
Őrömmel láttuk hogy a bejegyzésünk elején a /meg nem nevezett/ színházak, elálltak az előadásaik megtartásától. Örülünk hogy a megfontoltság, a józan ész kerekedett felül! /Március 15./
Tisztelt honfitársaink! Honfitársaink, mert ebben a vészterhes időkben, mindenki az. Sokan sokféleképpen kezelik a mostani járványügyi helyzetet, vannak akik hülyeségnek, túlreagáltnak tekintik az egészet, vannak akik előre pánikoknak, katasztrófát kiáltanak! Azt gondoljuk hogy két végletről van szó. Két végletről, mert valahol a kettő közt van az igazság. Az kétségtelen hogy egy teljesen új helyzettel találkoztunk mindannyian. Olyan helyzettel, amire a 21.században ez eddig nem volt példa, sem nálunk, sem sehol a világban. Ez, új kihívást jelent az emberiségnek egészében, és személyesen egyaránt. Az evidencia hogy új problémát nem lehet régi módszerekkel kezelni, csak új problémamegoldásokkal. Amit szinte senki nem tud, hogy mi lesz egy hét múlva, egy hónap múlva, három hónap múlva! Azt tudjuk, hogy mi van, s ami van, /finoman szólva/ nem ad okot derűlátásra egyikünknek sem. Felvetődik a kérdés, akkor mit lehet tenni? Válasz: “semmit és mindent”, semmit, mert amit nem tudunk személyesen irányítani, ami nem rajtunk múlik, azt nem is tudjuk befolyásolni. Erre példa, mondjuk maga a társadalom egésze, amely irányítása, a mindenkori kormány feladata, kőtelessége. Ezzel kapcsolatban /személyenként/ csak azt tudjuk feltételezni, /s tételezzük fel/ hogy a kormány nem hülye, nem inkompetens, s a legjobbat akarja saját állampolgárainak. Ha ez nem így van, akkor nem magáról a problémáról beszélünk, hanem valami teljesen másról. Nos, ez a kisebbség, /maga a kormány/ mert mindig a kisebbség vezeti a többséget, /demokratikus választások útján/ csak kezelni tudja, az egész társadalmunkat érintő problémát, megoldani azonban nem. Azért nem, mert ehhez kell maga többség, az a többség, amelyet, mi alkotunk egyenként, személyenként. És itt jön be a mindent jelző. Mert a mindent, csak akkor tud működni, ha egyenként megtesszük azt, ami rajtunk múlik. Ha erre az új problémával szemben, új válaszokkal reagálunk! Pl: ha nem hisszük azt, hogy a legjobb barátainktól nem kaphatjuk el a fertőzést, ha nem gondoljuk azt hogy a vírus jelenlétét mi /mindig/ észrevesszük, ha nem hisszük azt hogy /áttételesen/ miattunk senki sem fog meghalni, stb. Ha az előbbieket jól átgondoljuk, akkor bizony arra a kővetkeztetésre jutunk, hogy mindez, csak rajtunk múlik egyéneken, s nem a kormányon! Szóval, mielőtt megunná okfejtéseinket az olvasó, pestiesen azt mondanánk: “egy cipőben járunk” tisztelt honfitársaink! Legyünk racionálisak, /mindent csak ésszel/ ne essünk a fentiekben említett két végletbe, ne csak azt nézzük hogy a kormány mit tesz értünk, hanem azt hogy “mi, mit tehetünk honfitársainkért, s ezzel együtt a hazánkért”! /Március. 16./
Döbbenet, lefagyás, tehetetlenség. Mindannyian szembesülünk a helyzettel. Minden más lett, mint ami eddig volt. Nincs empirikus tapasztalás amihez agyban fordulni lehetne. Viktor Frankl pszichiáter /Auschwitzi túlélő/ azt mondta: “a legnehezebb helyzetek túlélésérése a lágerekben azoknak volt nagyobb esélye, akik az /empirikus/ nehézségeik ellenére, kialakítottak magukban egy pozitív lelki /teoretikus/ jövőképet. Ez a pozitív belső jövőkép ugyan nem változtatta meg a szörnyűségeket, de segített azok elviselésében”. Lefordítva jelenünkbe, “muszáj fojtatni, művelni mindannyiunknak azt, ami azzá tesz bennünket, amitől azok vagyunk, akik”! Hol, kivel, aztán miből? Vetődik fel a kérdés. Válasz: otthon, egyedül, a többi valahogy kialakul, valahogy megoldódik. Úgy is csak azt tudjuk befolyásolni, ami rajtunk múlik, a többire úgy sincs befolyásunk. De a sors, az élet, az Isten/ugyan azt jelenti/ hozni fogja a megoldásokat, ha a jelenünket, nem a gyilkos kétségbeesés, aggódás, hanem a tudatosan kialakított pozitív jövőképünk határoz meg. A megoldások egyediek, mert mindenki egyedi és megismételhetetlen. /Március. 17./
Most kezdjük felfogni, mit is jelent valójában ez a járvány. Nem csak egészségügyi, hanem a megszokott szűkebb és tágabb közösségi /kapcsolattartási/ vonatkozásában is. Kezdünk rájönni arra hogy valójában milyen törékeny a mindenkori ember, maga az emberi közösség. Az a közösség, amelyet nem mindig kezeltünk helyén, s “az ember társas lény” megállapítást sokszor hagytuk figyelmen kívül. Pedig minden egyéni cél, annak elérése, csak emberi közösségben tud megvalósulni, felszinre jönni, kiteljesedni. Vagyis, egymásrautaltságunk mostanra világossá vált. Színházi szakmánkban, /manapság/ egyre több hatalmi visszaélésre derül fény, amikor a hatalmat gyakorló, csupán eszközként /mennyiség/ használja a kapott státuszt, ami kizárja a művészi, /minőségi/ alkotási folyamatot. Nem tudjuk meddig tart ez a testet, lelket egyaránt pusztító járvány, de arra mindenképpen intő lehet számunkra, hogy a jövőben másként kezeljük társas és közőségi kapcsolatainkat. Véleményünk szerint egy /színházi/ közösség vezetése, nem pusztán a hatalom gyakorlását, hanem a közösség felelősségteljes szolgálatát is jelenti! /Március 18./
Ezekben a napokban kezdjük mindannyian érezni a járvány egyre szorító, cseppet sem könnyű hatásait. Próbálunk ocsúdni a dermesztő helyzetből, s megtalálni a túlélési stratégiáinkat. Ez még nem a másokra való figyelés, inkább a saját-magunk, s közvetlen környezetünkre datálódik. De már érezzük, látjuk, hogy tekintetünket, szélesebb horizontra kell helyezni, mert vannak mások, akik még nálunk is rosszabb helyzetben vannak. És ekkor jön el Ady szavaival, az a nagybetűs EMBER, aminek hiányát, nem csak ő, hanem a világ legnagyobb filozófusai, írói, költői hiányoltak, természetesen, mindig más /előző/ korokban. Talán számunkra is eljön/eljött az a korszak, amit a nehézségek korszakának hívunk, hisz mikor máskor is lehetne az ember nagybetűs EMBER, ha nem, a vészterhes időkben? /Március 19./
Oly messze még a vége, hogy nem is látni. De a segítségek, a felajánlások elindultak. Mindegy hogy taxisokról, kifőzdékről, pizzásokról, vagy éppen a motelt-hotelt és lakásokat felajánlókról légyen is szó, a pozitív magyar mentalitás, /mert olyan is van/ megindult. Hála Isten! A mi színházi szakmánkba és az üzleti élet közszereplői részéről is elindultak a felajánlások, /sajnos csak közpénzből/ de ez is valami. Azt az időszakot éljük, hogy aki tudja és akarja, most megmutathatja azt, amit becsületnek nevezünk. Mert aki megtehetné hogy segítsen, de nem teszi, annak nincs becsülete sehol a világon! Aki pedig akarna segíteni, de nem tud, az azzal tud hozzájárulni, ha önmagát megtartja, nem esik szét, és példamutatásával erőt ad másoknak! /Március 20.
Európa legkritikusabb időszakához érkezett (lásd: Olaszország, Spanyolország, Franciaország) mi /magyarok/ még dacolunk. Déli temperamentum, szoktuk mondani rájuk, kicsit irigykedve. Most viszont velük együtt sírunk, mi /magyarok/ s nem hiszünk a szemünknek, mint ha a középkorban lennénk, ahol a járványok idején sorra hullottak az emberek. Nincsenek szavak, amelyek visszaadhatnák azt a szenvedést, keserűséget, tehetetlenséget amely most élnek át ezek az országok s az ott élő emberek. Mi magyarok kifejezzük szolidaritásunkat úgy, hogy nálunk a neheze még hátra van. De ahogy mi magyarok, ugyan úgy ti se adjátok fel Olasz, Spanyol és Francia emberek! Mi magyarok, soha nem adjuk fel! Gli italiani non si arrenderanno mai! ¡Los españoles nunca se rendirán! Les Français n’abandonneront jamais! /Március. 22./
Kulturális közösségünk a mai napon átutalt 30,000 Ft-ot a “Művészek a Fedél Nélkül utcalapért” segély alapba.
Számlaszám: 13700016-01950032 Megjegyzés: Gyors segély. /aki úgy gondolja és megteheti, az kövesse példánkat!/ /Március 24./
Kulturális közösségünk a mai napon átutalt részükre 30,000 Ft-ot. Egy kicsi Evangélikus közösség, ahol most minden segítségre nagy szűkség van! Támogasd te is!!! Bátonyterenye- Szúpataki Evangélikus Egyházközség CIB bank: 10700220-24050102-51100005
Közlemény: adomány. /Március 25./